Gondolom sok mindenki hallott már a ceremóniamesterekről és a mesterségükről, aki esküvőre készül, vagy volt már esküvőn. Röviden azért bemutatom őket, és munkájukat, mert ezen cikk róluk (is) szól, és a csapatmunkáról az esküvőszervezővel közösen.

Ők az esküvő Házigazdái!  Hol csendes, hol kicsit harsányabb figurák és hölgyek az esküvőkön, akik az előtérbe kiállva vezénylik le a Nagy Napot. Precízen, vidáman, humorosan, barátságosan, rugalmasan, türelmesen, kreatívan, határozottan állják a sarat, a változásokat és a felmerülő problémákat. Szórakoztatnak, miközben az események egymás utánját követik. Figyelnek, és előkészülnek a következő mozzanatra, miközben a pár és a vendégeik szórakoznak. Érzik mikor kell hátrébb vonulni és mikor kell kicsit kilépni az előtérbe, zsigerből jön ez a képesség a megfelelő pillanatban. Ez egy jó ceremóniamester ismérve!

A másik szereplők ebben a cikkben az esküvőszervezők. Ők azok, akik teljesen a háttérből irányítanak.  A Nagy Nap a szervezői munka kiteljesedése, tehát az azt megelőző hónapokban gondosan, pontosan és körültekintően kidolgozott részletek egy egész eseményláncolattá állnak össze. Ő az, aki minden részletet egy forgatókönyvben egyesít, amelyet minden szolgáltató részére előzetesen eljuttatott.  Mindenki ezáltal tudja a dolgát a Nagy Napon, mikor, hol, meddig, merre, kinek, kivel…stb. Őket pedig a ceremóniamester ÉS/VAGY az esküvőszervező kovácsolja egységes „gépezetté”.

A nagybetű és az és/vagy kifejezés feljebb adja a mondandóm lényegét, ugyanis sok pár elköveti azt a hibát, hogy azt hiszik dönteniük szükséges kettejük között, mert ez a két szerepkör ugyanazt takarja.

Holott közel sem!

Magyarország egyik legjobb ceremóniamestere nyilatkozta azt nem régiben, hogy „esküvőim 90 százaléka sajnálatos módon esküvőszervező nélkül zajlik.”

Ez pedig tényleg sajnálatos, hiszen a két szerepkör nem csak hogy különbözik, hanem sosem keverendő össze. Egyes szerepek nem átruházhatók, sőt, egyenesen nem ajánlott dolog át testálni ezt másra, főleg olyan emberre, akinek nem ez a szakmája. Gondoljatok csak bele….neki állnátok adott esetben villanyt szerelni, vagy betonozni? Na ugye hogy nem, mert annyira távol áll tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől –  és nem is értünk hozzá persze. Egy ceremóniamester nem fog szervezői feladatokat ellátni és ez fordítva is igaz, egy szervező sosem fog kiállni a vendégek elé szerepelni és játékokat játszatni. Sok pár nem gondol esküvőszervező felkérésére vagy ceremóniamester felkérésére, mert az egyik, vagy a másik úgyis elvállalja a feladatokat. Hát igen….gyakorlatilag ha azt akarja, hogy ne legyen kavarodás, tulajdonképpen nincs is más választása! Bár ezzel olyan plusz feladatok elé állva, ami nem az Ő munkájuk! Szeretettel javaslom, hogy ha van rá módotok az esküvőtök előtt találkozzatok mindkét féllel, és meglátjátok mennyit hozzá tudnak adni a nagy nap sikeréhez ők ketten együtt!

Ha egy mondatban össze kellene hasonlítani a feladatköröket akkor úgy fogalmaznék, hogy míg az esküvőszervező a háttérből irányítja az eseményeket, addig a ceremóniamester levezényli azt a nyilvánosság előtt.

A munkájuk különbségére fentebb már rávilágítottam. De hogy miért is fontos az összhang és a jó közös munka? A válasz egyszerű: mert az Ő kezükben van az esküvő sikerének és hangulatának kulcsa. Így tehát a Pár a kapocs a két szolgáltató között. Mindketten a Pár érdekei szerint cselekednek, tehát a cél KÖZÖS, és az esküvő által az ÚT is közös.

Az esküvőszervező által irányított, hónapokon át zajló készülődés, és a Nagy Nap koordinálása nem feltétlenül jelent egyet azzal, hogy az esküvőszervező vagy a ceremóniamester között, dönteni szükséges egy párnak. SŐT!  Két különböző szakma, különbözően elvárható szakmai feladatokkal. Mint ahogyan a ceremóniamester sem fogja tudni megadni a professzionális választ a kérdésekre a felkészülés ideje alatt például arra, hogy melyik szolgáltató a legprofibb a biológiailag lebomló lufik terén, hová menjetek kreatív fotózásra ha ipari környezetben szeretnétek azt, vagy melyik esküvői tortamanufaktúra dolgozik nyers vegán alapanyagokkal, úgy egy esküvőszervező sem fogja a Nagy Napon bemondani a torta behozatalt adott esetben a vendégek számára egy mikrofonnal a kezében, vagy nem fog levezényelni egy mókás játékot sem. Miért nem? Mert nem ez a dolguk egész egyszerűen. Ha egyikre és másikra is szeretnétek megfelelő embert, az két külön ember. Sőt tovább megyek, 100 fő és afölötti vendégszám esetén komolyan megfontolandó a ceremóniamester ÉS esküvőszervező egyidejű szerződtetése, ugyanis – szintén egy példán keresztül szemléltetve – mi a helyzet, ha „mozgatni kell a vendégeket”. Mit is jelent ez? Mi van akkor, ha két különböző helyen van a szertartás és a vacsora? Ki ellenőrzi azt, hogy a vacsi helyszínén zene szóljon mikor már a vendégek belépnek, a vendégváró étel-itallal elkészüljenek…stb.stb. amikor a szervező (vagy a ceremóniamester) ha egyedül van, akkor a szertartás helyszínén lesz a párral?!  A válasz: SENKI. A jó válasz pedig az, hogy a ceremóniamester a szertartáson felügyel, miközben a szervező a vacsi helyszínén ellenőriz. No meg persze arról is essen szó, hogy 100 főt terelni innen-oda, onnan-ide, valljuk be nem kis feladat, ráadásul időre! Így bevált szokás és praktikus, hogy a ceremóniamester kíséri a vendégek, és a pár útját a szertartásokra, ezalatt a helyszínen az esküvőszervező a körülményeket rendezi, teszi fel mondjuk az ültető kártyákat, fogadja az érkező szolgáltatókat, felügyeli a vendégvárás előkészületeit …stb.stb

Nagyon fontos az, hogy mindketten hajlandók legyenek közösen a párért dolgozni. Ezért elengedhetetlen, hogy a szervező és a ceremóniamester összhangban legyenek, jó, mondhatni baráti kapcsolatban, ami a bizalmon alapszik. Egymás munkájának megkönnyítésének szerintem senki nem lehet ellensége. A ceremóniamesternek sem mindegy, hogy egy alaposan, precízen kidolgozott forgatókönyvet kap készen, amivel neki egy perc időt sem kellett eltöltenie előzetesen. A szervezőnek pedig van egy „titkos fegyvere”, a bizalmasa, a cinkosa a helyszínen, ez pedig a ceremóniamester.

Alappillére a kommunikáció és persze a jól komponált forgatókönyv, ami ahhoz, hogy mindenki tudja a feladatát, elengedhetetlen. Csak egy egyszerű példát engedjetek meg. Legyen mondjuk a torta behozatala. Nektek milyen kérdések jutnak eszetekbe róla? „Mikor legyen és milyen zene szóljon alatta?”   – ha ügyesek vagytok.

Nekünk viszont ezek:

• mikor érkezik a helyszínre, hűtőkocsi elengedhetetlen persze és a származási okmány is
• ki veszi át,
• ki fizeti ki,
• ki rakja ki rá az élő virágot/ nászpárt/ monogramokat/ tűzijátékot…stb
• hol/ hogyan tárolják……
• a behozatali zene átadása a DJ/zenekarnak
• min kerül behozatalra

Ezek az „előtte” kérdések és most jöjjön az, amikor a feltálalás van:

• mikor kerül sorra
• ceremóniamester bemondja
• nászpár, virág, tűzijáték rákerül
• tűzijáték meggyújtása
• fények le
• zene szól (a DJ/zenekar által)
• jön a torta
• szeletelés
• fények föl

zene állj és másfajta zene be

Ennek az eseménysornak a zökkenőmentes összeállítása is komoly háttérmunka, több szolgáltatót is érintve (szervező, ceremóniamester, helyszín, és DJ / zenekar). Ebből a példából leszűrve a konzekvenciát, a szervező ezt az eseményláncolatot szerkeszti egységgé (kinek, mit, mikor, hogyan, mettől, meddig…stb), míg a ceremóniamester szóban és tettekben (beszél, odaint…stb) levezényli ezeket.

Azonban egymás szerepei mondhatom bizonyossággal, hogy nem átruházhatók, mert a tökéletesség, az esküvő tökéletessége, épp a különbözőségből fakadó összhangban rejlik!

A képen: Csizmadia Péter ceremóniamester.

Fotó: Molnár Előd